115,) Pécsett

Tegnap, miután Danikának is vége lett 2óra körül a sulinak, felkerekedtünk, hogy megoldjuk a család őszi-téli cipőgondját.

Pécsre indultunk a sokkal nagyobb választék reményében és, hogy a kellő hangszint meglegyen az autóban,,,engem is vittek:).

Természetesen odefelé már hamar elnyomott az álom, de kb. 10 kmrel Pécs előtt felébredtem és miután felháborított, hogy bevagyok kötve rendesen, a nemtetszésemnek hangot is adtam, egészen Pécsig.

Az Árkádban az első fél órát kellemesen ücsörögve töltöttem a babakocsimban, de a cipőboltban már elég volt az ülésből.

Rohangáltam a sorok között, néha leültem mesét nézni, néha pakoltam egy kicsit, és néha rinyáltam is mellé:).

A köv. boltban is ugyanez volt a helyzet, úgyhogy inkább gyorsan visszamentünk az első helyre és Anya villámgyorsan összeválogatta a cipőket, közben nekem is próbálni kellett, majd egyik lábamon semmiben a másikon csizmával rohangálni körbe -körbe. Anya mondta is Apának, hogy szerinte mi ingyen megkapjuk az összes cipőt, csak húzzunk már a francba:)))).

Úgyhogy villámgyorsan összeszedtük a dolgainkat, fizettünk és rongyolodó idegekkel átmentünk a Tescoba.

Na itt viszonylag jól viselkedtem.

Nem is voltunk bennt sokáig, de addig is jól elvoltam a bevásárlókocsiban,,,,valszeg ez köszönhető volt a lassan negyed8as időnek.

Tesco után kocsiba, majd irány haza,,,én az autóban most is rögtön elaludtam,,,és amint hazaértünk tündéri jó kislánnyá változtam:).

Azért Anya azt mondta, hogy ha mégegyszer elakar vinni engem valahová, valaki üsse agyon egy szívlapáttal,,,,:))))